Az otthoni vasárnapi ebédekben, amiket az ember gyerekként minden héten át tudott élni, az volt a legjobb, hogy az étel mennyisége gyakorlatilag végtelen volt. Ha ugyanis enni akart valaki, akkor számára nem volt ekkor limit: annyi rántott hús és köret állt rendelkezésre (vagy éppen más), amivel degeszre lehetett enni magát mindenkinek. A korlátlan ételfogyasztás a Trófeában ezt az érzést hozza vissza azzal, hogy a svédasztalos étkezés során szintén nem kell nézni, hogy miből mennyit is eszünk. Ha valakinek nagy az étvágya, akkor számára a korlátlan ételfogyasztás maga lesz a Földre száll mennyország, hiszen így lehetővé válik akár többször is púposra pakolni a tányérját, ha az illető úri kedve (és persze éhsége) úgy kívánja.
Emellett a korlátlan ételfogyasztás egyben azt is jelenti, hogy az illető az italokhoz is végtelen mennyiségben fér hozzá, azaz a mértéket itt is az egyén maga jelenti. Ha valaki nem elégedett azokkal az előre megszabott mennyiségekkel, amikkel az átlagos éttermek operálnak, akkor ott érdemes megfontolni, hogy az ember a Trófea Étterem felé vegye az útját, ha számára megfelelő helyen szeretne étkezni. A korlátok nélküliség ilyenkor érvényre tud jutni.