A magyar tűzoltóság szervezett működése nem csak hazánkban, de egész Európában egyedülállónak számított.
Az első Pesti Tűzoltó-egylet már sokkal hatékonyabban működött, mint a céhek
tűzoltásra kötelezett tagjai, ezért jelentős anyagi támogatásban is részesültek.
Az Óbudai Hajógyár 1855-ben magántűzőrséget állított fel.
Buda és Óbuda egyesítésekor 65, 1910-re pedig 450 fősre duzzadt a létszámuk, ám ők nem voltak az állandó
állomány tagjai, sokáig csak az önkéntes egységek kiegészítésére alkalmaztak
fizetett tűzoltókat. Látva a magyarországi jól szervezett, hivatásos tűzoltóságok
gyors fejlődését, több más ország is felkérte az gróf Széchenyi Ödönt, a Pesti
Hivatásos Tűzoltóság alapítóját, hogy ossza meg velük tapasztalatait.
Széchenyi Habsburgok iránti antipátiája miatt inkább a keleti országok felé nyitott, és
megszervezte a törökországi tűzoltóságot, munkája elismeréseként ő lett a
világon az első olyan nem muzulmán hitű ember, aki pasa rangot kapott.
A tűzoltás technológiájának egyik űttörője, Szilvay Kornél kifejlesztette az ún.
szárazoltót, ami lényegében a poroltó elődjének tekinthető.
A Szilvay-féle szárazoltó bevezetésével közel harminc évvel előzte meg a magyar tűzoltóság a
világ valamennyi tűzoltóságát. Az izolációs légzőkészülék feltalálásában és
rendszeresítésében szintén meghatározó szerepet töltöttek be a magyar tűzoltók.
Az 1936 évi X. törvénycikk, az első magyar tűzrendészeti törvény, melyet több
nyugati ország is alapnak tekintett saját tűzvédelmi szabályozásának
kialakításához.
Kovács Rhewa Andrea