Sok magyar ember imádja az íjászatot, egyesek annyira szeretik, hogy különböző versenyeken vesznek részt, és hetente több órát töltenek a gyakorlással. A szakértők, sportolók szerint az íj mellett a legfontosabb kellék maga a nyílvessző, ami segíthet megadni a szükséges precizitást.
Ennek hihetetlenül sok fajtája van. Például a keleti népeké nádból van, az európaiak kőris- vagy gyertyánfából készítik ezt. Ez nem csak manapság igaz, hanem régebben is így volt, amikor a nyílvessző elengedhetetlen harceszköz volt, amelyiknek a segítségével több száz csata sorsa dőlt el. Talán ez az egyik legrégebbi fegyver. Például a római nyíl hegye háromélű volt, míg a középkorból ismert nyílhegyek alakja sokféle. A legelterjedtebbek közé tartoztak a hengeres sima, hegyes levél alakú és szigonyos modellek.
Általában a magyar nyíl hegyének alakja levél vagy rombusz. Hazánkban a nyílvessző népszerűsége annak köszönhető, hogy a honfoglaló magyaroknak is kedvelt fegyverük volt ez, és egész a 17. századig használták.